Összegzés

Az ilyesmi divatos más blogokon, és most én is érzek némi késztetést rá.
Szűk másfél éve indítottam ezt a blogot, és eredetileg az volt a célja, hogy azok a családtagok és barátok, akik előtte főleg e-mail formájában értesültek arról, hogy mi van velem itt, Dániában, onnantól kezdve a blogomon olvashatják. Amelynek tartalma és hangvétele szándékaim szerint nagyon hasonlít a korábbi ún. hírleveleimre. Csakhogy ráuntam, hogy arra a címzettek egy része sosem reagált. Szerintem a levélre illik néhanapján, még ha elektronikusan érkezik is. A blog kicsit személytelenebb, itt már nincsenek ilyen elvárásaim. És valóban: akik korábban sose válaszoltak az e-mailjeimre (bár olvasni állítólag szerették), először panaszkodtak, hogy nekik most egy extrát kell kattintaniuk, hogy halljanak felőlem, aztán egyszerűen elmaradtak. Ellenben lettek más olvasóim. Mert bár fontolóra vettem, de aztán mégsem vettem titkosra, meghívásos alapúra a blogomat. Végülis amit itt megírok, az nem titok, és hátha valakinek hasznára válik. Így is lett, legutóbb pl. egy fogfájós, és szintén Dániába szakadt magyar lány keresett meg az aalborgi fogorvosom elérhetősége után érdeklődve.
Vannak, akik gyakrabban vagy ritkábban hozzászólnak a bejegyzéseimhez, vannak, akik inkább privát e-mailben reagálnak. Mindenki a saját vérmérséklete szerint. És mióta a számláló-figyelőt is beépítettem a blogba, látom, hogy vannak rendszeres olvasóim Kaliforniában, Romániában vagy Japánban - talán sose fogom megtudni, kik ők, és miért olvasnak, de lehet, hogy nem is kell.
A program azt is meg tudja mutatni, milyen keresőszavak alapján találják meg emberek a blogomat. Elég fura, de első helyen "nekrassova laura" áll (így, kisbetűvel). Valaki naponta minimum egyszer, de néha többször is beírja volt osztálytársam nevét a Google-ba, és talán még nem tűnt fel neki, hogy az én bolgomon keresztül nem érheti el (erre ajánlanám talán az ő saját blogját, vagy az iwiw-et).
Második helyen - már némileg érthetően - a "lyst" áll. Azért kezdtem el blogot írni, mert kedvem volt hozzá (lyst=kedv dánul), és éppen akkor derűs hangulatban voltam (lys=fény), talán mert nyár volt és sütött a Nap, többet is, mint kellett volna.
Az "ingyen étel" után is gyakran kutakodnak nálam, nem gondoltam volna, hogy ilyen fontos szerepe lesz az erről szóló írásomnak. Már rég nem voltam konténerszemlén, most épp a jeges út a kifogás, de talán érdemes lenne újra elkezdeni.
És mióta elkezdtem gondozói tanumányaimról írni, erre a témára is gyakran dob ki a kereső találatként.
Olvasóim túlnyomó többsége Magyarországon kattint az oldalra, de második helyen Dánia áll - tehát itt is van rá érdeklődés. És nem feltétlenül csak magyarok irányából: láttam már olyat, hogy valaki egy egész bejegyzést dánra fordított a Google Translate segítségével - megjegyzem, nem sok sikerrel, a program néhol épp az ellenkezőjét fordította, mint kellett volna, mert a kétszeres tagadást például nem ismeri. Lehet, hogy érdemes lett volna továbbra is két nyelven, magyarul és angolul írni. Sajnálom, de egy idő után belefáradtam.
Viszont örömmel látom, hogy emelkedik a másik, dizájn témájú blogom látogatottsága. Ezt azért indítottam, hogy megmutassam a világnak: bár most mással keresem a pénzt, de fejben még mindig grafikus vagyok, és ez időnként munkákban is megnyilvánul - bár sajnos korántsem olyan gyakran és intenzíven, mint kívánnám.
Eleinte bizonytalan voltam, milyen egy jó blog: személyes, informatív, izgalmas, fordulatos, vagy tele sok-sok képpel? Mostanra ez már nem érdekel, nem akarok blogversenyt nyerni. Ha kiírom magamból, nekem is könnyebb, anyukám szívesen olvassa, és talán ad egy kis betekintést abba, hogy milyen egy magyarnak Dániában boldogulni. Meddig írom még? Meddig maradok Dániában? Nem tudom. Meglátjuk.
Bízom a Boldog Új Évben.