Eleinte eléggé dimbes-dombos volt az út, és több helyen még mindig alkalmi tavacskák álltak a földeken.
Ez itt Hvilsom (magyarul Álmos? Mindenesetre találó név, mert egy lelket se láttam az utcákon), az idilli, kínosan pedáns tavacska partján kőtábla hirdeti, hogy 1995-ben elnyerték "az év települése"-címet.
A falu határában egy cuki párocska, a hangja és az arckifejezése alapján esküszöm, hogy a kisebbik kacarászott.
Égig érnek a mályvák, de legalábbis a tetőig.
Gedsted után lassan észak felé fordultam, ami egyrészt azt jelentette, hogy oldalszél helyett hátszelet kaptam - milyen okosan választottam meg az irányt! Ellenkező esetben nagyon rossz lett volna az egyre erősödő széllel küzdeni. Másrészt érezni kezdtem a tenger szagát, aztán hamarosan meg is pillantottam. De az bosszantott, hogy nagyon kevés helyen lehet közel menni a vízhez. A legtöbb helyen az út és a tenger között villanypásztorral védett legelők vannak. Pedig előzetesen a térképen kinézve az útvonalat elhatároztam, hogy a szendvicsemet tengerbe lógatott lábbal fogom megenni ebédre. De délután 3-kor már egyre nyűgösebben és éhesebben végül egy olyan helyen kötöttem ki, ahol tenger ugyan volt, de elég ronda parttal, egy szántóföld végén. Viszont annyira mégsem volt ronda, hogy érdemes legyen lefotózni. Kissé csalódott vagyok, hogy bár Dániában van tengerpart elég, de sok helyen csak a tehenek élvezhetik igazán a látványát.
Ahogy egyre jobban feltámadt a szél, úgy gyülekeztek a felhők. Először csak szeliden, aztán egyre fenyegetőbben. Nagyon élveztem a percről percre változó képet.
Løgstør előtt viszont már nagyon gyorsan tekertem, mert tudtam, hogy ha elered az eső, akkor annak fele se lesz tréfa. Az utolsó szakaszon már nem is fotóztam. Épp elkezdtett szemerkélni, mikor beértem a faluba, és a busz is beállt a végállomásra. A morcos buszsofőr néni először nem akart hazavinni, mondta hogy biciklit nem szállít. Mondtam, hogy ne vicceljen, Aalborg-ban megérdeklődtem, és igenis lehet. Nem nagyon akarta elhinni, de azt azért beismerte, hogy bajos lenne Aalborg-ig tekerni, úgyhogy végül mégis felengedett középre, ahol a babakocsikat szokás szállítani. Még szerencse, hogy épp nem volt babakocsis utas.
Volna még pár ötletem, hogy merrefelé lehetne jó kis kerékpártúrákat tenni, de egyedül mégsem olyan érdekes. Olyan jó lenne például félúton piknikezni, vagy egyszerűen csak együtt lelkendezni másokkal, amikor szépet lát az ember. Persze azt is tudom, hogy nem sokat viselnék el, amikor egy érdekes felhő vagy egy birka kedvéért egy remek lejtőn lefelé száguldva csikorogva fékezek, csak hogy lefényképezhessem, és olyat se ismerek túl sokat (dánokat meg végképp nem), akik különösebben odavolnának a tengerért meg a felhőkért. Ma, amikor a munkahelyemen megemlítettem a kollégáknak ezt a túrát, először sajnáltak, hogy nincs kocsim, aztán mondták, hogy versenybiciklista társat kellene keresnem. Mikor kifejtettem, hogy nem vagyok sportos, és csak a biciklizés kedvéért biciklizek, meg hogy közben a tájban gyönyörködjek, hülyének néztek.
Posts
5 comments:
Nagyon klassz túra,festői helyeken,csodás képekkel,és leírással fűszerezve.:)Sajnos sokan vannak,akik nem tudják értékelni a szépet,sőt a természet szépségét sem.És azért mert neked tetszik,és megállsz tájakat,felhőket fotózni,és akik nem érzik át ennek szépségét,az csak ne nézzen hülyének!Személy szerint én is tuti megállnék fényképezni.Az is biztos,hogy a piknikezés is csúcs lehet festői helyen.Érthető,hogy szívesebben túráznál,piknikeznél egy társsal,és biztos vagyok benne,sok ilyen túrában lesz részed még.
Ismét köszi a sok szépet!!!:)
Üdv:Gyula
Valószínűleg nem tűnt fel neked,de Løgstør nem falu, hanem város. Sebaj, másnak sem szokott...
Egy-egy túrát esetleg meghirdethetnél az AMT honlapon is, hátha akadna útitárs. Igaz, akkor legalább egy hétre előre kell tervezni, ami elég macerás - de nem lehetetlen.
Esetleg érdemes megnézni a dán kerékpáros szövetség (Dansk Cyklistforbund) honlapját is. A helyi tagozatuk elég aktív, és sok jó túrát szervez.
Az nem lehet város, ahol péntek este 6 körül egy teremtett helyi lélek sincs az utcán (csak néhány lézengő német turista), akitől meg lehetne kérdezni, hogy hol van a buszpályaudvar. Na mindegy, 10 perc se kellett, és bejártam a "város" összes utcáját a központban és megtaláltam magamtól. Ahol a jegyárusítás nincs, csak egy tábla kitéve, hogy jegy a könyvesboltban kapható...
Szegeny kollegaid...vannak emberek, akik mar nem is tudjak mi az igazan ertek es jo...
Vagy én nem tudom - nézőpont kérdése. Félreértés ne essék: nem akarom a kollégáimat kritizálni, és általában a dánokat se, csak szeretnék hozzám hasonló emberekre találni a közvetlen környezetemben.
Post a Comment