Munka, és ami ezzel jár

Tombol Dániában a nyári szabadságolások ideje. Ez azt jelenti, hogy a kollégáim nagy része 3 hétre eltűnik. Igaz, hogy van pár időszakos helyettes, de azért mostanában az állandó 4 gondozottam mellé kapok még 2-3-4 időset minden nap.
Ma pl. többek közt egy bácsit, akinél csak takarítani kell. Megkaptam a címet és hozzá az instrukciókat: hatalmas, háromszintes házban lakik, és igaz, hogy csak fél órám van a munka elvégzésére, de ne aggódjak, a fürdőszobát Per bácsi maga takarítja, tehát ennyivel kevesebb. Nagy segítség, gondoltam.
Odaértem, de a csengő nem működött, és hiába kopogtam az ajtón, Per bácsi valószínűleg nem hallotta. Fel kellett hívnom a központot, hogy telefonáljanak már rá. Így aztán nagy nehezen mégis ajtót nyitott, de közben elment 10 perc, én meg kezdtem idegeskedni, mert hosszú volt még a listám.
Per bácsi széles mosollyal mutatkozott be, hozzátette, hogy 94 éves (70-nek tippeltem volna) és elmondta, hogy az elmúlt napokban apró részletekben az egész házat kitakarította, tehát nekem ezzel nincs dolgom. De nagyon örül nekem, és üljek már le egy kicsit beszélgetni. Cukorkával kínált és elmesélte az egész életét. Ami nem szűkölködött kalandokban és fordulatokban. Finommenchanikai műszerészként kezdte, majd mikor bezárt a gyár, hajókon kezdett el dolgozni. Emiatt sokat utazott, de mindig hű maradt imádott feleségéhez. Aki nemrég hosszú betegség után Per bácsi kezét fogva aludt el örökre, úgy, hogy egy elkezdett mondatot nem tudott befejezni. Per bácsi könnyes szemmel mondta, hogy fantasztikus élete volt, boldog és elégedett, csak azt az egyet szeretné tudni, mit akart mondani a felesége. Nagy a család, gyerekek, unokák, dédunokák - a legkisebb a múlt héten született, és milyen kedves, hogy épp a felesége nevét kapja -, de mind messze laknak és csak néha jönnek látogatóba, szóval egyedül van nagyon Per bácsi. A barátok is mind meghaltak időközben, ez a hosszú élet hátránya.
Gyorsan elszaladt az idő, mennem kellett a következő helyre. De remélem, Per bácsit megkapom máskor is, még akkor is, ha legközelebb tényleg takarítanom kell. Milyen furcsa, hogy pár napja egy hasonló korú és hasonlóan özvegy öregembert kellett ellátnom. Mondjuk rosszabb állapotban volt: katéter, túlsúly, légszomj, hatalmasra dagadt lábak, úgyhogy nála nem csak egy kis beszélgetésre kellettem. De semmi nem volt elég jó neki, folyamatosan ordibált velem. Tettem a dolgom, nem zavartattam magam, mert világos volt, hogy a baj vele van és nem velem - a végén elnézést is kért, nyilván ő is érezte, hogy túllőtt a célon - de a tanulság talán az, hogy a nyomasztó helyzetet fel lehet fogni így is meg úgy is.
Hét eleje óta egy kellemetlen eset borzolja a köztudatot Dániában: a TV2 csatorna fényt derített arra, hogy Koppenhágában egy szociális gondozó csoport szisztematikusan csalt: munka közben sokkal hosszabb szüneteket tartottak, mint amennyi elő volt írva, természetesen a gondozottakra szánt időt meglopva. Ebédidőben étterembe, bevásárlóközpontba jártak, esetleg hazamentek, ehhez a szolgálati kocsit használva. Aztán közben kiderült, hogy más helyeken is voltak hasonló esetek az országban. Ilyesmit az ember magányosan egyszerűen nem tud elkövetni, csak szervezetten, a kollégák és a főnök tudtával és beleegyezésével. Hiába vagyok önálló a munkám során, de a beosztás alapján mindig tudható, hol vagyok éppen, és van nálam egy PDA (nagyra nőtt telefonba oltott miniatűr számítógép), ezáltal mindig elérhető vagyok, és el is érnek, ha szükség van rám.
Az eset rossz fényt vet a munkánkra és bizalmatlanságot ébreszt. Az idősek, akiket látogatunk, segítségre szorulnak és kiszolgáltatottak, amit az csak fokoz, hogy idegenként a saját otthonukba lépünk be. Kicsit fura helyzet, egyfelől vendég vagyok a lakásukban, másfelől benyúlok a konyhaszekrényükbe, a mosógépükbe és akár az alsónadrágjukba is. Mit gondolnak majd ezután rólunk, rólam? Vajon megérti Ida néni ha holnap reggel az előírt 50 perc helyett csak 40-et töltök nála, mert közben rámcsörög egy kolléga, hogy segítsek már neki, mert Holger bácsi elesett, és lifttel kell fölszedni a földről, plusz összetakarítani a fürdőszobát, mert a baleset következtében felszakadt a katéter zacskója... Vagy azt fogja gondolni Ida néni, hogy meglopom a rá szánt időt, és panaszt tesz?