Már a rendezvény elején, a csapatok felvonulásakor látható volt, hogy az indonéz Dewaruci nevű vitorlás legénysége fektette a legtöbb energiát a szórakoztatásba és a látványelemekbe. Színes jelmezeikben harsány zenéjükkel bizarr jelenség voltak Aalborg belvárosának utcáin.
Szemkontakt esetén mindig mosolyogtak.
Több váltás különböző egyenruhát és jelmezt hoztak magukkal.
Hajójuk fedélzetén és lent, a mólón is fergeteges zenével meg tánccal szórakoztatták a közönséget és szemmel láthatóan saját magukat is.
A zene hamis, a tánc idétlen volt, de ezekből a fiúkból sütött az elegancia. Még most sem tudom, hogy vajon Indonéziában minden fiú ilyen csinos, vagy kiűrítettek egy modellügynökséget, hogy megtöltsék a hajót.
Az is nagyon stílusos volt, amikor elhagyta hajójuk a kikötőt: szólt a zene, a fiúk villámgyorsan felmásztak az árbocokra, és koreografált mozdulatokkal onnan integettek. Magasan ők nyújtották a legélvezetesebb látványt.
De nem(csak) azért vagyok ennyire lenyűgözve, mert lány vagyok.
Zsoltra is komoly hatást tett az indonéz jelenség.
Posts
No comments:
Post a Comment