Tudathasadás

Kettős életet élek. Reggel 7-től délután 3-ig szociális gondozó vagyok, mosolygok kollégákra és öregekre egyaránt. Aztán hazabiciklizek, útközben leolvad a mosoly az arcomról, de cserébe mosolyogni kezdek belül. Ha kell, alszom egy órácskát, és aztán mint grafikus ébredek fel. Persze csak játékból, mert a projektekért, amiken dolgozok, nem nagyon kapok pénzt, és a nagy részüket magamnak csinálom. De nem adom fel, küldözgetem a jelentkezésemet mindenhová. Nemrég be is hívtak egy állásinterjúra, és mint utólag elmondták, az előkelő második helyen végeztem. Csak az a baj, hogy ez egy olyan sport, ahol kizárólag az első helyezéssel jár jutalom, azaz munka.
Ha lehet, próbálok lépést tartani a fejlődéssel. Ha nem lehet, akkor is. A szakszervezetem időről időre fantasztikus továbbképzéseket szervez, de sajnos a nagy részük Koppenhágában vagy Århusban van, így majdnem elérhetetlen. Ezúttal egy szavam se lehetett, egyhetes tábort szerveztek ide, Aalborgba, hétfőtől péntekig, reggeltől estig egyszerre többféle témában, tipográfia, illusztráció, manuális artisztikus pancsolás, fotóretus, mindenféle programok oktatása több szinten, csak tudjon választani az ember. Én tudtam volna, de sajnos dolgoznom kell, nem érek rá. Ha egy főállású grafikus részt akar venni egy ilyen tanfolyamon, a munkahelye még ki is fizeti a jelképes részvételi díjat (a költségek jelentős részét a szakszervezet állja - igaz, hogy az általunk befizetett tagdíjakból, de ez most mindegy). Én ugye nem kérhetem a munkahelyemet ilyesmire, sőt. Ahhoz, hogy legalább a leges-legizgalmasabbnak tűnő 2 napos kurzuson részt tudjak venni, beteget kellett jelentenem. Amitől elég rosszul éreztem magam, de nem láttam más megoldást.
Nagyon fontosnak tartottam, hogy megtudjam, mit tud a Photoshop CS5 a CS3-hoz képest. Ez a két nap a program 3D menüjéről szólt.
A tanár zseni, mindent tud nemcsak a Photoshop-ról, de más Adobe és más 3D programokról is. Remek jegyzettel meg feladatsorral készült a tanfolyamra, úgyhogy ha nagyon figyelt az ember, és lépést tartott a kivetítőn történtekkel, akkor ragadt is rá valami.
Az első nap száraz információhalmazt kaptunk különféle funkciókról meg parancsokról, és pár óra után kezdtem úgy érezni, hogy túl sok a technika benne, tehát egyáltalán nem nekem való. Hibát hibára halmoztam a feladatokban, és nem értettem, mért nem működnek a dolgok. Szerencsére nem volt sok idő aggódni ezen, mert ahogy véget ért a tanítás, szabadprogram következett. Ingyenes, hát mért is ne: az Utzon Centerben kaptunk csak nekünk szervezett, kimerítő idegenvezetést. A kultúrcentrum, Jørn Utzon dán építész (az ő alkotása pl. a Sidney-i operaház is) munkája, otthont ad állandó és időszakos kiállításoknak, van könyvtár, előadóterem, és étterem. Ez utóbbi a kulcsszó, ugyanis ha nem lett volna elég az ingyenes svédasztalos ebéd az iskolában, most egy flancos étteremben rálátással a fjordra vacsorázhattunk. A menü tapas tál volt, ahol megbicsaklottak vegetáriánus elveim, ugyanis nemcsak a rákot, kagylót, salátát és gyümölcsöt, de a falatnyi marhát és illatosan füstölt papírvékony sonkát is eltüntettem. A séf személyesen és büszkén prezentálta alkotását nekünk, a közönségnek, nem akartam kilógni a sorból, és igazából nem is esett rosszul. Végülis egész nap rosszban sántikáltam a munkahelyről való lógással, a bűntudatomat már nem tudta semmi tovább fokozni.

Érdekes módon más résztvevő is elkeseredett az első nap után, mert a következő reggelen kevesebben voltunk a tanteremben. Többen átigazoltak más, könnyebbnek tűnő foglalkozásra. Én kitartottam, és szerencsére, mert miután aludtam egyet az egészre, másnapra helyükre kerültek a dolgok, és minden jobban ment.
Elképesztő, mit tud az új program: ez a filmecske mint animáció nem tűnik ki, de a különlegessége, hogy a tanárunk kizárólag a Photoshop CS5-tel csinálta - a hang kivételével. (sajnos nem tudom beilleszteni, de a Not Disney c. darabról van szó). Nekem hasonló ambícióim nincsenek, de egyszerűbb testek modellezésének már neki mernék ugrani, hogy aztán a sikban (Illustrator-ban, InDesign-ban) megtervezett csomagolás palástját ráfeszítsem, és prezentálni tudjam, hogy nézne ki a bolt polcán a termék új köntösben.
Ha grafikus lehetnék egyszer. De most megyek aludni, és holnap reggel mint szociális gondozó ébredek megint.