Pénteken dél körül én voltam az egyetlen vendég, és a bejáratnál jegyet áruló bácsi talán unalomból, talán aziránti lelkesedéséből, hogy egy magyar vendége akadt, egész komoly tárlatvezetést tartott csak nekem. Én meg okos képet vágtam, mosolyogtam és kérdeztem, amitől csak még lelkesebb lett.
Ez itt a világ első pedálos biciklije, és egyben a világ első versenybiciklije, a Roun és Párizs közti szakaszon debütált 1867-ben.
Dániában 1904-ig bírságra számíthatott az nő, akinek biciklizés közben láthatóvá vált a bokája. Ezt elkerülendő készültek a háromkerekű biciklik. Érdemes megfigyelni a míves öntöttvas láncvédőt, amely - remélem - megóvta a hosszú szoknyát az olajfoltoktól.
Idegenvezetőm leginkább a technikai részletekre helyezte a hangsúlyt, amivel engem könnyen le lehet nyűgözni, mert a biciklihez mint géphez nem sokat értek. Tulajdonképpen még azt se értem, hogy az én biciklimen konkrétan hogyan működik a belső váltó, Magyarországon ilyet még sose láttam, arrafelé a külső váltó az elterjedt. A maximum, ami kitelik tőlem, hogy ha leugrik a lánc, akkor vissza tudom rakni. De hogy van olyan kerékpár, ami lánc nélkül működik... hát ilyen állat nincs is. De mégis van, a fenti képen.
Dupla láncos megoldás, a pedálokat meg nem körbe kell tekerni, hanem fel-le, felváltva.
Ezt meg itt kézzel kell tekerni, nem lábbal.
Ez a darab pedig a Danfoss (dán cég, főleg hűtés- és fűtéstechnikával foglalkozik) kísérleti fejlesztése, ahol az ember által fejlesztett energiát egy hidraulikus rendszer közvetíti a pedáltól a kerékig. Soha nem került forgalomba.
A tecnikai érdekességeken túl engem leginkább a szép részletek vonzottak. Egy finoman megmunkált lámpa vagy nyereg...
... vagy egy mihaszna, de kedves áramvonalas díszítés.
Meg az alkatrészek, amelyek grafikai elemként működnek a falon.
Ez a kupaklánc meg annyira okos, és annyira egyszerű, mért nincs manapság ilyen?
Az egyik legelegánsabb és legdrágább darab Christiania-ból. A kormány formájából adódóan állítólag a legkisebb mozdulatra is reagál, tehát nem kell nagy erőt kifejteni kormányzásnál. A nyereg meg egyenesen lebeg.
Ellenpontja lehetne talán ez a robosztus darab, amit hamar kivonak a forgalomból, mert valami miatt nem volt népszerű. Pedig nekem (ez is) tetszik.
De ez az egyik kedvencem. És még fotózni is könnyű, mert a falra van akasztva, míg a kiállított darabok többsége elég zsúfoltan áll egymás mellett. Kicsi a ház, egyre több a bicikli, adományok, leletek folyamatosan érkezek.
A bicikliken kívül fel van még halmozva jópár motoros bicikli és motorbicikli is a múzeumban.
Ha már kerekek, akkor babakocsi és tolószék is akad.
Meg varrógép...
...és rádió, lemezjátszó, tévé, írógép. Sok-sok régi szép, haszontalan darab.
Az szerintem nem baj, hogy a múzeum az isten háta mögött van, mert szép környék, és megér egy kirándulást. A gyűjtemény is elég komoly, és szépen rendben van tartva. De jó lenne, ha legalább kétszer ekkora hely állna rendelkezésre a kiállításra.
Posts
4 comments:
Szia Orsi, mar egyenesen varom a kirandulasaid es most is jo volt olvasni!
Óriási a múzeum,micsoda régiségek!
Olyan érzésem van,mintha ott jártam volna én is:),a sok fotó,és az elmondás tökéletes!:)
Király hely lehet.
Most gyorsan megnéztem nálunk van-e ilyen, mert emlékeim szerint a Közlekedési Múzeumban van egy részleg. Az az áramfejlesztős csoda jól jönne Wales-ben lakó ismerősömnek, mert érdekes módon wi-fi van a hegyen, ahol lakik, de áram nincs.(állítása szerint Wales furcsa hely...).
Leginkább a lebegő nyereg meg a kupaklánc fogott meg, mint ötlet. Hihetetlen mennyi kupakot hagy el az ember bringázás közben(mondjuk gyanús, hogy a melóhelyemen valaki rájár).
Jó poszt, szuper képek, egyet kell értenem Gyulával. Olyan, mintha ott lettem volna.
Örülök, hogy sikerült átadni a lelkesedésemet. De nem tudom, hogy mikor megyek legközelebb hosszabb túrára, mert a biciklizésen kívül a napi munka is eléggé igénybe veszi a derekamat, ami most egy kicsit elfáradt, úgyhogy pihentetni kell.
Post a Comment