Szenteste a családdal / X-mas Eve with the family

Jobb későn, mint soha... ha nem a Sterlinggel, akkor a DSB-vel és a Malévval. Újra itthon. Evés meg alvás, mint a régi szép időkben. Teljesen valószerűtlen az egész.

Better late than never... if not with Sterling, then with DSB and Malév. At home again. Eating and sleeping, as in the good old days. It's not life-like at all.

Szenteste - naptár szerint / X-mas Eve - according to the calendar

Korán keltem, kitakarítottam a pékséget - ebben az évben utoljára, aztán hazajöttem és aludtam egy nagyot. Kora délután magamhoz tértem, és nekiláttam a karácsonyi menü elkészítésének: zellerkrémlevest, narancsos kacsacombot (diós töltelékkel, párolt vöröskáposztával, aszalt sárgabarackkal töltött sült almával) és diós-répás-csokis sütit főztem-sütöttem. Ez nem egy gasztroblog, én meg nem vagyok valami jó fotós - főleg ilyen silány fényviszonyok között, de olyan jó volt bíbelődni a főzéssel, és olyan finom lett, hogy mégis közlöm a képeket. Szeretek a konyhában szöszölni, és azt kívánom, bárcsak nagyobb lenne itt a hely.
Aztán feldíszítettem a karácsonyfámat, vagyis masnit kötöttem a kis ciprusom cserepére. Még tervezek egy kis tévénézést meg olvasgatást erre az estére. De egyébként semmi különöst, az igazi szenteste a családdal úgyis csak ezután következik majd.

I got up early in the morning, cleaned the bakery - last time this year - came home and slept a bit again. I woke up in the early afternoon and started to prepare the the X-mas menu: creamed sellery soup, orange duck leg (with nut stuff, red cabbage and baked apple with dried apricot) and a cake filled with nut, carrot and chocolate. This is not a gastro blog and I'm not a good photographer - especially not in such poor lighting conditions - but it felt so good to cook and bake and it tasted so good that I'm posting some photos. I like to be in the kitchen and I wish it was a bit bigger.
Then I decorated my X-mas tree - I tied a ribbon on my cypress' pot. I'm planning to watch TV and read a bit but nothing special. The real Christmas Eve with the family is coming in a few days.

Esti séta / Evening walk

Karácsony körül ilyesmiket lát az ember Aalborgban...
You can see such things in Aalborg around Christmas...


Olyan egyszerű, hogy szinte unalmas
So simple, almost boring


Hogy apu biztosan hazataláljon
Let's make sure daddy will find the door


Garázs
Garage


Szarvas a kertben
Deer in the garden


Nincs kegyelem: Télapó már a tetőt ostromolja
No mercy: Santa is attacking the roof


Együtt a csapat
Team work


A legteljesebb kompozíció: gyik, kapaszkodó Télapő, fények, tipográfiai elemmel koronázva
The most complex composition: a lizard, climbing Santa, lights and a typographic element on the top of everything

Vasárnapi kirucc / Sunday going-out

Szerintem az egy nagyon kedves dolog, hogy Észak-Jutlandon (vagyis, itt, ahol lakom) minden Advent vasárnap ingyen lehetett buszozni meg vonatozni - a hivatalos indolkás szerint azért, hogy senkinek ne kelljen hosszan hezitálnia az "iszik vagy vezet" kérdésen a rokonoknál, barátoknál elköltött jó ebéd után.
Mondjuk engem nem az ivás motivált, de úgy éreztem, ideje kimozdulni egy kicsit. Mindig érdekelt Frederikshavn, ahol jártam már párszor, de a vasútállomást sosem hagytam el, mert itt kell átszállni a skageni kisvonatra. Tehát tegnap vonatra ültem, és bő egy óra múlva már ott is voltam. Gondoltam, sétálok egy jót a tengerparton, de súlyosan csalódnom kellett: az egész egy betonrengeteg, itt állnak a nagy kompok, amelyek Norvégiába vagy Svédországba viszik az utasokat. Én szeretem az ipari tájat is, szerintem pl. Koppenháhában kimondottan érdekes a kompkikötő, de ez nem olyan volt. Inkább Kőbánya-Kispestre emlékeztetett a lerobbantságával. Próbáltam izgalmas fotókat készíteni, de az alábbi lett a legérdekesebb.

I think it's really nice that in North-Jutland (where I live) one could travel for free on every Advent Sunday by bus or by train. According to the official explanation no one should hesitate between drinking or driving after having a nice lunch together with friends or family.
Actually, I was not motivated by drinking but I felt like going out a bit. I've always been interested in Frederikshavn which I traveled through a couple of times on my way to Skagen. So yesterday I took a train and after about one hour I was there. I tried to take a walk on the sea bank but I got really disappointed: the whole place is just made of concrete - this is the place where the ferries which go to Norway or Sweden stay. I like the industrial landscapes, I do think the harbor in Copenhagen is interesting but this one was not at all. I tried to take exciting photos, see the result below.



Úgyhogy inkább a belváros felé vettem az irányt. Itt tetszett a sétálóutca "bútorzata".

Then I rather faced to downtown. I liked the "furniture" on the pedestrian street.



Közben kigondoltam, hogy vacsorára ris à l'amande-t csinálok magamnak, a dánok kedvenc karácsonyi desszertjét. De hogy minden részlet a helyén legyen, vennem kellett hozzá egy "mandelgave"-t, vagyis mandulaajándékot. Amint ez megvolt, majd' négy órányi sétálgatás után búcsút mondtam Frederikshavnnak.
A ris à l'amande tulajdonképpen tejberizs tejszínnel és mandulaszeletekkel dúsítva, nyakonöntve meggyszósszal. Én kicsit továbbgondoltam, és mandula helyett marcipánmasszát főztem bele, meg egy kis reszelt citromhéjat. A szokás az, hogy amikor összejön a család, és nagy adagot főznek, el kell rejteni benne egy szem egész mandulát, aztán aki megtalálja a tányérjában, az nyeri a mandula-ajándékot. Mivel egyedül voltam, nem volt kérdés, hogy én nyertem, az ajándékom saját magamnak pedig egy cuki konyhai szett. Az elkövetkezendő napokban nagy hasznát látom majd...

In the meantime I found out that I should prepare ris à l'amande for dinner - this is the famous Danish Chirstmas dessert. But I wanted it with all the details, so I bought a "mandelgave" which means almond gift and after about four hours walk I said goodbye to Frederikshavn.
Ris à l'amande is rice cooked in milk and cream with sugar and almond slices and served with cherry sauce. I modified the recipe a bit and instead of almond I used marzipan and I also grated some lemon skin into it. The tradition is that when the whole family is together eating this food there is one single piece of a whole almond hidden in it and the one who find it is the winner. Since I was alone it was not a question that I won, so my almond gift for myself was a box of lovely kitchen utensils. I think it will be very useful for the next couple of days...

Nulladik Szenteste / Pre-Christmas Eve

Akik a legutóbbi bejegyzésem után aggódni kezdtek miattam, most fellélegezhetnek: a fogkrém mellett vettem mást is a múlt héten. Pl. egy nagyszerű játékot, aminek Jungle Box a neve, és 1 éves kortól ajánlják: egy oktávnyi mini zongora és xilofon szép színes műanyagból és fából. Jó félóra élvezetes időtöltés után találtam rá a játékboltban - persze nem magamnak, hanem Trisztánnak szántam, de ettől még nagyon örültem én is. Ma egy éves, és tegnap ünnepeltük a szülinapját.
Ane és Zsolt, a szülők igazi babazsúrt tartottak: meghívták a családot meg a barátokat, összesen 10 felnőtt és 5 gyerek volt jelen. A menü a hagyományos dán fødselsdagsbolle volt, isteni könnyű gyümölcsös lagkage - torta -, hozzá zamatos kakaó, meg meg igazi felcicomázott brunsviger. Igazán nem akartam ezzel a pazar menüvel konkurálni, dehát Trisztán mégiscsak félig magyar, gondoltam, meg kell tanulnia idejekorán mi a magyar virtus a sütik terén, úgyhogy sütöttem egy Dobos tortát. A dán vaj nagyon finom, de sajnos másképp viselkedik, mint magyar rokona, úgyhogy a tészta túl omlós és törékeny, a krém túl lágy lett. De ahhoz képest, hogy nincs se konyhai mérlegem, se konyhai robotgépem (nem azért mert drága lenne, inkább mert a tenyérnyi konyhámban nem tudnám hová tenni, és egyébként se szoktam csak a magam kedvéért sütögetni), egész jól sikerült. A vendégek legalábbis úgy ették, mintha ízlett volna nekik.
Az evés-ivás után az ajándékcsomagok bontogatása következett, és aztán eszeveszett hancúr. Tejesen karácsonyi hangulatba kerültem, kicsit olyan volt, mint a régi szép időkben, amikor én is egy voltam a gyerekek közt a karácsonyfa alatt - ami most ugyan nem volt, de nem is ezen múlt.
Hazafelé biciklizve rájöttem, hogy a Sterling csődje ide, vagy veszett repülőjegy oda, ilyen jó karácsonyom még nem volt, mint az idei: négy szentestével. Az első ugye most volt: Trisztán szülinapja. A továbbiakról is beszámolok majd szép sorjában...
Ezzel a vidám gondolattal vágtam neki a mai napnak és a dán szóbeli vizsgának, ami nem egészen úgy sült el, mint vártam, de azért 10-est kaptam, ami elég jó ahhoz, hogy januárban folytathassam a legmagasabb, 6-os szinten.

If you started to worry about me after reading my previous post, relax: I bought not only toothpaste last week. I also managed to buy a great toy called Jungle Box which is recommended from the age of 1 and is a mini piano and a xilofon in one made of color plastic and wood. I found it in a toy shop after about half an hour joyful searching - of course not for myself but for Tristan, but it made me very happy, too. He is turning 1 year old today and we celebrated his birthday yesterday.
Ane and Zsolt, his parents arranged a real birthday party by inviting friends and family members, all in all 10 adults and 5 kids. The menu was traditional Danish fødselsdagsboller, great, light fruit lagkage - fancy cake - with tasty cacao and a richly decorated real brunsviger. I really didn't want to compete with this fantastic selection but since Tristan is half-Hungarian he has to learn about this culture, too. So I prepared a "Dobos torta". The Danish butter is very delicious but unfortunately has a different texture from the Hungarian one I used to bake with, so the dough became too fragile and the filling was too soft. But I achieved this result without any kitchen scales or machines (I don't have them because my kitchen is far too small and I wouldn't use them often anyway, so I don't need them), so I think it was all right. At least the guests ate it like it was good.
After eating the giftwrapped packs were opened and then kids went crazy. I got into a real Christmas mood as I recalled my childhood memories when I was one of the kids playing with the others under the Christmas tree. There wasn't any yesterday but this feeling has nothing to do with the tree.
As I was biking home I realized that it doesn't matter that I lost my flight ticket for Christmas, it will be my best Cristmas ever with four Christmas Eves. I had the first one yesterday and I will post about the following ones as they are coming...
This idea made me happy and I started my oral Danish exam today in a good mood. It didn't go so well as it should have been but I got 10 which is a good grade enough to continue in January on level 6 - the highest one.








Ő Trisztán / He is Tristan

Nyakunkon a kari I. / X-mas is around the corner I.

A dánok szerint a november a leghosszabb hónap. Na igen: későn kel a Nap, aztán korán le is nyugszik, és többnyire nyirkos, szürke félhomály van napközben is, sok esővel. Hogy ezt a nyomasztó hangulatot megtörjék, jó korán elkezdenek a karácsonyra készülni.
A boltok már október végén piros-zöld-aranyba öltöznek, de nem kell sokat várni a privát dekorációkra sem. A korai sötétedéssel dacolva a legtöbb kertben sárga vagy színes ledek lepik el nemcsak a fenyőfákat, de bármilyen fát, cserjét, sövényt, vagy ennek hiányában garázsajtót, teraszt, ablakkeretet, hogy aztán március-áprilisig minden áldott éjszakán át világítsanak. Mivel kerítés szinte sehol nincs, ez még inkább szembetűnő az egyszeri járókelőnek.
A dán otthonok nagy részében olyan az ablak, hogy belül széles párkánya van, akkora, hogy akár rá is lehet ülni kényelmesen. A régi kollégiumi szobámról nem sok jót tudok elmondani, de annyit mindenképp, hogy a második emeleten laktam, és egyébként is egy domb tetején, így minden reggel az ablakpárkányon ülve ittam a teámat, az öböl vizét és a fél város panorámáját bámulva. De ez csak az én ötletem volt: a dánok inkább kiállítást rendeznek be rajta, és mivel az ablakokon nincs függöny, így az utca embere zavartalanul megtekintheti a kompozíciókat, amelyek most természetesen szintén karácsonyi díszbe borultak.
Kedvelt motívum a nisse, a hím- és nőnemű karácsonyi manó. Már 10 koronáért jópofa darabok kaphatók, de a legdrágább (és egyben legrondább) példányokat az elegáns dizájnboltban szerzi be a sznob dán. (Igen, nem tévedés: alább az az arasznyi kis szörnyeteg 299 koronába kerül.)
Ha sose dugnám ki az orromat otthonról, akkor is észrevenném a karácsony közeledtét: a szupermarketek szokásos szerdai és szombati reklámújságjai mellett mostmár jóformán naponta megtömik a postaládámat remek akciós ajánlatokkal. Ennek alapján a legnépszerűbb ajándék a műszaki cikk, a fehérnemű és az ékszer. De még a kutya- és macskatápforgalmazó is rendkívüli mikulásmintás jutalomfalatokkal és luxus kaparófákkal rukkol elő, hogy a házi kedvenceink is örüljenek... minek is? A kis Jézus születésének? Vagy nem mindegy?
Nemrég kényszerűségből shoppingoltam pár órát a városban, amíg a biciklim a szervízben volt. Hétköznap délelőtt lévén elviselhető volt a tömeg, de estefelé vagy hétvégén már nem próbálnám betenni a lábamat egyetlen kereskedelmi egységbe sem, annyi az ember. Mindenki a karácsonyi ajándékokra vadászik, meg persze az akciós holmikra. Én is fájdítottam a szívemet egy-két könyvesboltban, de sikerült ellenállnom a kísértésnek, mert tudom, hogy a kiszemelt példányokat januárban féláron megkaphatom. (Már alig várom!) Végül csak egy jövő évi zsebnaptárat vettem - életemben először dánt, amiben a névnapok ugyan nincsenek benne, de a koppenhágai irányítószámok igen. (Remélem, erre nagy szükségem lesz hamarosan!) A pénztárnál az eladó megkérdezte, ajándék lesz-e. Hirtelen belém bújt a kisördög, és azt mondtam, igen. Erre szépen becsomagolta, még masnit is rakott rá. Így aztán - miután a biciklimet visszakaptam a szervízből - hazatekertem, és örömmel bontogattam a csinos kis csomagot otthon. Ez volt az utolsó dolog, amit idén vettem, esküszöm. Illetve, még kell vennem egy tubus fogkrémet, mert az hamarosan elfogy itthon, de aztán az év többi napja "buy nothing" day lesz. Nincs több nyomorgás, tülekedés, sorbanállás. Egy meleg tea itthon, egy szál gyertya, meg a szinopszisom írása a vizsgára, ez idén az ünnepi készülődés.

According to Danes November is the longest month of the year. The Sun rises late and then goes down very early. There is not too much daylight: the sky is cloudy, gray and the weather is wet during the day. To break this bad mood they start the preparations for Christmas pretty early. The shops dressed up to red-green-gold already in the end of October and private homes followed them soon. To win over the early dark thousands of yellow or colorful lights have covered not only the pine trees outside but also all types of trees, bushes or garage doors, terrasses, window frames, whatever. Many of them will stay out until March-April to light every single night. Since most of the houses are without fences these decorations are even more conspicouos.
Most of the windows in Denmark have a wide windowstill, big enough to sit on it. There is not so much good things to say about the student hostel I used to live in Aalborg before I moved to my actual apartment. But the building stood on a hill and my room was on the third floor with a great overlook to the bay and I used to drink my morning tea by sitting on the windowstill and starving the view. But it was only my idea, Danes rather use the surface to arrange exhibitions on it and since they don't have curtains on the windows anyone can see them. Around this time it's also about Christmas, what else.
It's popular to decorate with nisses, who are male or female dwarf-like creatures. You can buy nice ones for 10 DK but the most expensive (and ugliest) ones are sold in elegant design shops for snob Danes. (Yes, that little monster below costs 299 DK.)
You don't have to go out to feel Christmas: besides the usual Wednesday and Saturday advertising papers of supermarkets I get offers and news on sales almost every day in my postbox. By looking at them it seems that the most popular presents are electronic things, underwear and jewels. But even the pet food shop is having special offers such Santa-shaped dog snacks and luxury nail-shaping for cats to make everyone happy... about what? About the birth of the little Jesus Christ? Anyway, who cares?
Not a long ago I had some hours to spend in downtown while I was waiting for my bike getting fixed. It was before noon on a weekday, so the crowd was not too big. But in the evenings or on the weekends I wouldn't try to enter a shop. Everyone hunts for X-mas presents and for good sales. I also took a look at some book shops and got a heartache but I managed to stand the temptation because I know that I can get the ones I'm longing for much cheaper in January (I hardly can wait for it!) Finally I bought a pocket calendar for next year - a Danish version first time in my life. It doesn't contain the Hungarian name days but it has the list of the area codes of Copenhagen. (Hope I'll need it soon!) After paying I was asked if it would be a present. Suddenly I said yes so I got it giftwrapped even with a ribbon. After getting my bike back from the service I cycled home and opened the pack happily. It was the last thing I bought this year, I swear. Actually, I need to buy a tube of toothpaste because it is running out soon but then every day will be a "buy nothing" day. No more pushing in the crowd and standing in a long queue. A cup of warm tea, a candle and writing the synopsis to my exam - it will be X-mas this year.


Egy udvar a környéken - kicsi, de van itt minden
A yard in my neighborhood - it's small but it has everything


Aalborg belvárosa - este, zárás után kihalt
Aalborg's downtown - it's empty after the opening hours


Egy kedves privát ablak
A nice private window


Áruházi kirakat
Shop window


Dán dizájn?
Is it Danish design?

Vannak megint fotók / I have photos again

Nagyon-nagyon régen volt, hogy kirándultam meg jóízűen csattogtattam a fényképezőgépemet. Mindig csak a hajtás... már majdnem belesavanyodtam. Zsolt is friss levegőre vágyott, ígyhát elkocsikáztunk a nyugati partra, úgy hívják a helyet, hogy Svinkløv. Ilyen képekből már rengeteget csináltam, én se értem, mért kell újra meg újra, de valahogy sosem elég. Mint ahogy a kagylókból és kavicsokból sem.

It was a long-long time ago that I went out to the nature and had the pleasure to use my camera. Just working like a dog all the time... I'm sick and tired. Fortunately Zsolt wanted to have some fresh air, too, so we drove to the West Coast, the place is called Svinkløv. I've hundreds of boring seaside photos, I don't know why I have to take the same type of pics again and again but somehow it's newer enough. Neihter the shells and stones are.

Keserű tea / Bitter Tea

A Fair Trade-ről először majdnem 3 éve, pont Dániában hallottam. Olyan szépen hangzott: ha a fenti jelzéssel ellátott teát vásárolom - kicsivel több pénzért - a teaültetvényeken mostoha körülmények között dolgozók emberibb feltételek közt végezhetik a munkájukat.
Szerda este láttam egy dokumentumfilmet a tévében, ami azt vizsgálta Sri-Lanka, India és Kenya néhány ültetvényén, hogy mit tesz a Fair Trade. A szomorú igazság: semmit. A Fair Trade és nem Fair Trade ültetvényeken dolgozók egyformán rabszolgák. A bérük nevetségesen alacsony, napi 10-12 órát robotolnak, és a leszedett tealevél mennyisége után kapják a bérüket, nem pedig a ledogozott órák után. Főleg nők dolgoznak, nekik elég kevesebbet is fizetni. A gyerekek is besegítenek, persze iskola helyett, így felnőve esélyük sem lesz más, jobb életre. Van, ahol a dolgozókat minden 3. hónap után kirúgják, majd újra felveszik, hogy ne kelljen szerződést kötni, vagy fizetésemelést adni nekik. Betegállomány, nyugdíj természetesen nincs. A munkának van veszélyes oldala is, pl. a permetezés, amit mindenféle előzetes oktatás vagy minimális védőfelszerelés (maszk) nélkül végeznek a munkások, akik előbb-utóbb megvakulnak. A helyi kórházak tele vannak velük. Balesetek is történnek a feldolgozó üzemben, valakit például bedarált a gép. A stábot nem engedték be a gyárba, nyilván nem akarták, hogy a gyalázatos körülmények ország-világ szeme elé kerüljenek. De amit felvehetett a kamera kívül, az is épp elég szomorú volt.
Én nagyon szeretem a teát, naponta iszom. Szerda óta viszont bűntudatom van, ha arra a szerencsétlenre gondolok, aki a leveleket szedte a reggelimhez. Mindannyian részese vagyunk a bűnös folyamatnak, akármilyen származású vagy márkájú teát iszunk. Mi van, ha már a Fair Trade se működik? Ne igyak, ne igyunk több teát? Mi a megoldás? Hogyan lehetne elérni, hogy a jóindulattal fizetett többlet ne tűnjön el félúton, hanem azok részesüljenek belőle, akik megdolgoztak érte?

It was about 3 years ago when I first heard about Fair Trade - and actually it happened in Denmark. The idea sounded so nice: if we buy tea marked with the sign above - for a little bit more money - the tea pickers can work under better circumstances.
Last Wednesday I saw a documentary on the TV, it was about tea plantations in Sri-Lanka, India and Kenya. The conclusion was that unfortunately Fair Trade doesn't make the difference at all. It doesn't matter if someone works at a Fair Trade or a not Fair Trade plantation, he/she is like a slave. The workers' salary is ridiculously low, they work 10-12 hours per day and they get their payment by results and not by the hour. Most of them are women, probably because they get lower salary. The children help as well - instead of going to school, so they will never get a chance for a better life. There was a place where the workers were fired after every third month and then were hired again because in this way the company doesn't have to make a contract or raise the salary. Of course there is no sick leave or pension. There is a dangerous side of this job, for example the spraying the pesticide which is made without any previous education or any minimal protection such a mask. These workers get sooner or later blind, the local hospitals are full of them. Accidents happen as well, someone fell into a machine in a tea factory and died. The filmmakers were not allowed to record inside, the factory is probably low under any standards. But the records taken outside were sad enough.
I like tea very much, I drink it every day. But since last Wednesday I feel guilty if I think about the poor one who picked the leaves to my morning drink. We all are parts of this terrible procedure, it doesn't matter which taste or what brand we choose. What to do if Fair Trade doesn't work? Should we all quit drinking tea? How could the money find its way to those who really worked for it instead of disappearing on halfway?

Ami a dán nyelvet illeti / As for Danish language

Januárban lesz három éve, hogy először Dániába tettem a lábam. Egy nemzetközi népfőiskolán kezdtem, ahol az első fél évben semmit nem tanulam dánul - akkoriban ez még nem tűnt fontosnak. Aztán tavaly is volt 5 hónap kihagyás, amikor otthon - Magyarországon - próbáltam boldogulni.
Mindegy, szerintem mára egész jól elboldogulok ezen a fura nyelven. Megértem a híreket a rádióban, tud élvezetes lenni a tévénézés. Az iskolában jól követem az órákat, és bár a tananyag olvasása elég lassan megy (nem is jutok mindig a végére), de könnyebb szövegeket gyorsan olvasok és a mindennapi életben szinte mindent megértek.
A beszéd már keményebb dió. A dánok a szavak végét általában lenyelik, és hajlamosak rövid szavakat összevonni. Emellett nagyon fontos, hogy melyik szónál hol van a hangsúly. Ezt nagyon nehéz nekem, mint magyarnak megszokni, hiszen a mi nyelvünkben a hangsúly mindig a szó elejére esik, de különösebb jelentősége nincs. Régebben azt hittem, teljesen rossz, amit mondok, de mára már megszoktam, hogy ha nem értenek, egyszerűen másholvá kell tennem a hangsúlyt, vagy csak simán felerősíteni ott, ahol van. (Egyszer pl. azt mondtam a dántanáromnak, hogy Rebild-ben jártam a hétvégén. Nem értette, pedig úgy mondtam: "reebild", elnyújtva az "e"-t. Megismételtem: "rebííld" - ezúttal az "i"-re téve a hangsúlyt. Így se volt érthető. Erre lebetűztem a szót, mire felkiáltott: Ó, hát "reeeeeeeeeebild", legalább 10 "e"-vel.) Továbbá nem tudom az "r" és a "d" hangot torokból felöklendezve ejteni, ahogy a dánok teszik, és nem hallom a különbséget az "e" és az "æ" között.
Az iskolában a tanáraim általában jól értik, amit mondok, az osztálytársaim se nagyon kérdeznek vissza. A minap viszont megismerkedtem egy nővel, aki pár perc és pár visszakérdezés után megjegyezte, hogy kicsit nehéz engem megérteni. Először elszomorodtam, aztán rájöttem, csak arról van szó, hogy tán még sosem beszélt külföldivel, és egyszerűen nincs hozzászokva a füle. Na, de ő még finom volt. Találkoztam már olyannal is, aki egyszerűen úgy beszélt hozzám, mintha szellemi fogyatékos lennék.
A nyelviskolában szünetben gyakori téma, hogy ki mit tapasztal az életben. Mindenki panaszkodik, hogy a dánok nem akarják érteni őket. Pedig van olyan is, aki sokkal-sokkal jobb nálam, és együtt él a dán barátjával, aki gyakran mégis angolra vált türelmetlenségében.
Az meg nagyon felháborított a múltkor, hogy a tévében egy idősebb professzor beszélt egy riportban, tisztán, érthetően, kifogástalanul, és a kis lengyel akcentusa miatt mégis feliratozták. Miközben néha bennszülött vidéki parasztemberek szólalnak meg úgy, hogy szerintem az anyjuk se értené, és oda meg nem tesznek feliratot.
Hát így van ez, és egy darabig még így is lesz. Szerintem nem nehéz nyelv a dán, csak a dánok teszik néha azzá.
Kedden voltam az írásbeli nyelvvizsgán, decemberben lesz a szóbeli. Kíváncsi vagyok, milyen eredménnyel zárul.

I've been in Denmark for almost 3 years now. I started in an international folkhighschool where I didn't learn any Danish in the first half a year - it didn't seem important that time. Then I had a 5 months long break last year when I tried to live in Hungary again.
Anyway, I manage pretty good by now in this strange language. I understand the news in the radio and enjoy the TV programs. I can follow the lessons in the school and though reading the literature is pretty hard sometimes I read and understand almost everything in the everyday life.
Speaking is more difficult. Danes swallow the ends of the words and they tend to close up short words. But the most important thing is where to place the stress in a word. It's hard to adjust myself to this idea because in Hungarian language the stress is always at the beginning of the word - and it's not that emphasized. I used to think that my spoken Danish is completely bad but lately I found that if Danes don't understand me I simply have to move the stress or just to emphasize it even more. (Once I said to my language teacher that I had been to Rebild in the previous weekend. She didn't understand me though I said "reebild" with long "e". I said again, this time trying with a long "i" like "Rebiild". It didn't work, either. Finally I spelled the world and then she recognized it: "Oh, so you visited Reeeeeeeeeebild!" With at least 10 "e".) And on the top of everything I can't say "r" and "d" by throwing up from the throat as Danes do and I ca't hear the difference between the sounds of "e" and "æ".
My teachers and Danish classmates in the school usually understand what I say. But the other day I met a woman who after a couple of minutes conversation said that it was a bit hard to understand me. First I became disappointed but then I realized that maybe it was the first time she heard a foreigner speaking her language. By the way, she was nice enough. I have met some people who simply talked to me as I was a mentally handicap.
We often discuss our experiences in the language school with the group mates in the brakes. Everyone complains that Danes don't want to understand us. There is a girl who is far much better than me and lives together with her Danish boyfriend who switches often to English impatiently.
Once I got really angry when an older professor was interviewed in the TV. He spoke a clear, understandable Danish, but he was subtitled just because of his light Polish accent. But if a hardcore countryside man speaks there is no subtitle, and it doesn't matter that even Danes have problems to follow him.
So that's the way it is and I guess it will stay the same for long. I don't think Danish is a difficult language but I do think Danes make it difficult sometimes.
I made the written part of my Danish exam last Tuesday, the oral part is coming in December. I'm looking forward to see how it will go.

Híres és gazdag / Famous and rich

Nem kellett sokat várnom a jóra, hétfő este érkezett egy e-mail formájában. Egy neves művészettörténész azügyben keresett meg, hogy régebben megtalálható volt a lomográfiáról írt szakdolgozatom az interneten, de újabban nem. Pedig szüksége lenne rá, mert egy egyetemen tart fotográfiával foglalkozó kurzust, és a hallgatóknak ezt szokta megadni szakirodalomként. Értitek?! Szakirodalom lettem!!!
Hát aznap este mosolygós jókedvem volt, és még most is nagyon jó érzés, hogy annak idején nem csak az asztalfiókomnak dolgoztam. Mint néhányan tudjátok, négy és fél évvel ezelőtt a diplomamunkám egy lomográfiai album volt, ami szerintem máig progresszívnek mondható, ennek ellenére nem találtam rá kiadót. Úgy nézett ki, rajtam kívül senkit nem érekel az egész. De mégis...! Mondjuk ennyi idő után megint beleolvasva a szakdolgozatba egy kicsit elpirultam, ma már másképp írnám meg, de azért még mindig vállalható.
Csak azért tűnt el a netről, mert a honlapomat egy másik szerverre költöztettem, és a pdf-fájlokat elfelejtettem átlinkelni. De korrigáltam a hibát, úgyhogy megint elérhető.
Hallgatók forgatják azt az írást, tehát híres vagyok. Mostmár csak gazdag szeretnék lenni.

I didn't have to wait for too long for something good, it came as an e-mail on last Monday. I got it from a well-known Hungarian art historian who asked me why he couldn't find my thesis on lomography on the internet anymore. He gives lectures on photography at a university and he used to give my thesis to the students as a literature. Gosh! My thesis as a literature...!
I couldn't stop smiling on that Monday and I'm still happy that writing my thesis was not only a waste of time. About four and a half years ago my degree project was special lomographic book and I think it's still progressive. Unfortunately I couldn't find a publishing house being interested in it in Hungary, so I thought I'm the only one who is crazy about it. But it seems I'm not alone! Nevertheless, reading the thesis on it made me a bit embarrassed - I think today I'd write it in a different way. Anyway, it's still OK.
It disappeared from the internet because I moved my webpage to an other server and I forgot to relink the pdf-files. But after that e-mail I corrected the mistake so it's available again.
Students read it, so I'm famous. The next step is to become rich.

Ui: Kérdeztétek, hát itt van: a honlapom és a szakdolgozatom.

PS: here it is my webpage and my thesis (this one unfortunately is only in Hungarian).

Semmi / Nothing

Az elmúlt héten semmi nem történt velem. De tényleg. Vissza az iskolába... szörnyű. Az a baj, hogy belül én már réges-rég nem vagyok diák, úgyhogy egyre nehezebben viselem az ezzel járó kötelezettségeket. Főleg, hogy megint csoportmunka van, ezúttal az egész évfolyam dolgozik együtt, mint egy nagy szerkesztőség, egy magazinon. Rémálom. Vagy inkább erős motiváció álláskeresésre.
Csendesen lapítok az órákon, nézem a neten az álláslehetőségeket és leginkább készülök a "nagy dán nyelvvizsgá"-ra (Modul 5 vagy másnéven Prøve i Dansk 3). Esszéírás, szövegértést mérő tesztek, lehetőleg nyelvtani, helyesírási hibák nélkül. Nov. 18-án az írásbeli, aztán majd valamikor decemberben a szóbeli. Itt már jegyet is kapunk, hajtok, hogy minél jobb legyen, magam se tudom, miért, talán csak a régi beidegződés. Még jó, hogy van egy magyar (Zsolt, ki más), aki el tudja magyarázni, amit nem értek, mert a tanár sajnos nem túl jó ebben. Neki a dán az anyanyelve, nem kell logikát keresnie a dolgok mögött. Ennyi.
Tehát elnézést azoktól a kedves olvasóimtól, akik a számlálóprogramom szerint visszatérő látogatóim a blogon minden hétfőn. Ezúttal nem tudok érdekes olvasmánnyal szolgálni. De hamarosan... és ez egyben egy kísérlet is, hogy ha hétfőn, amikor kiugróan magas a blogom látogatottsága, megígérek a közeli, de pontosabban be nem határolt jövőben egy új bejegyzést, az növeli-e a látogatottságomat a hét többi napján, vagyis ide-idekattintotok-e türelmetlenül várva a legközelebbit. Én is türelmetlenül várom, hogy történjen valami. Lehetőleg valami jó.

Nothing has happened during the last week. I mean really nothing. Back to school... it's awful. The problem is that deep inside I'm not a student at all anymore and it's getting harder and harder to act as one. Especially because it's a groupwork again, this time the whole grade - 4 classes - work together on a magasine. It's a nightmare - or a strong motivation for job hunting.
I mostly sit quietly in the classroom and spot on the job ads. Or prepare myself for the "big Danish language exam" (Modul 5 or Prøve i Dansk 3). It consists of writing essays, filling up some tests which measure how much I undestand a text - of course I have to watch out my grammar and spelling mistakes.
The written part is coming on the 18 November, the oral part will be sometime in December. This time we get a grade and I study hard to get the best I can, I don't really know why, maybe it's just an old habit. It's good that I know a Hungarian (Zsolt, of course) who can explain what I don't understand. Unfortunately my Danish teacher is not the best in it, it's her mother tongue, so she doesn't have to find the logics in it. It's all.
So sorry, my dear returning visitors, who read my blog every Monday according to my statcounting program. This time I have no interesting news. But it's coming... And it's also a test to see weather you click here to check out my page on the rest of the week if on Monday - when I have the highest numbers of visitors here - I promise a post without defining which day it would come. I hope it's coming soon. And I hope it will be something nice.

Jó és rossz / Good and bad

Letelt a 4 hét szakmai gyakorlat a Weltklasse Reklámügynökségnél. Élveztem, hogy végre grafikust játszhatok reggeltől estig, nem is kellett nagyon igyekeznem, jött minden magától - talán a dán szavak a nyelvemre kicsit nehezebben, de a betűk meg a görbék a kurzorom nyomán könnyedén. A végén a főnök behívott a tárgyalóba és 20 percen keresztül tömény dicséretben részesített. Ilyet még soha nem kaptam, és nagyon jól esett, a végén már majdnem sírtam. Kaptam a cégtől egy könyet, Martin Lindstrom, a marketingguru legújabb műve, Buyology (talán a vásárlás anatómiája magyarul?) a címe, nélkülözhetetlen darab. Meg fogok kapni egy szép ajánlólevelet, ami remélhetőleg nagyot segít majd az álláskeresésben. Aztán kaptam még ígéretet, hogy a december-januári vizsgafeladatomat - ami tartalmilag bármi lehet a grafikán belül, a suli csak a formai kereteket szabja meg - ők adják. Ez azért jó, mert tulajdonképpen félszavakból is értettük egymást, vagy néha szavak nélkül, csak vizuálisan.
És ami még fontos, kaptam megerősítést, önbizalmat, mostantól nem félek azt mondani, hogy nagyon jó grafikus vagyok. Az egyik ügyfelük (állítólag nem a legegyszerűbb eset) elfogadta az egyik ötletemet, egy másik teljes vizuális arculattervem még prezentáció előtt áll, de házon belül már sikert arattam vele, a harmadik nagyobb projekten meg jóformán az egész ügynökség dolgozott, tehát nem egyedül az enyém, de ha átmegy a prezentáción, arra én is büszke lehetek. Képeket egyelőre még nem közölnék, talán majd később, ha már publikus.
Közben a Sterling, a dán fapados légitársaság a múlt szerdán csődöt jelentett. A karácsonyi repülőjegyemet náluk vettem, tehát az veszett (bár a bankom megpróbál jogi kifogást emelni, hátha lesz belőle pénzvisszatérítés). Érdekes, hogy nem is nagyon törődtem azzal az 1600 koronával, inkább az ütött szíven, hogy veszélybe került a karácsonyom. Nem tudtam, hogy ilyen sokat jelent. Végül a Malévnél vettem gyorsan jegyet, persze megfizethető áron már nem volt szenteste előtt. De szerencsére a Jézuska megígérte, hogy megvár. Ki tudja, lehet, hogy a gép, amivel eredetileg utaztam volna, műszaki hibás volt, és ez kellett ahhoz, hogy ne szálljak föl rá... a sors útjai kifürkészhetetlenek. Reméljük, a Malév kitart, különben biciklivel kell hazamennem.
Az viszont tényleg szomorú, hogy ma reggel belenéztem a lakóparkom nagy, közös konténerébe, és több doboz könyvet láttam - sajnos olyan mélyen, hogy csak a tetejéről tudtam néhányat lehalászni. Ifjúsági- és szépirodalom, régi szótárak, növény- és madárhatározó... érthetetlen, mért kell könyveknek a kukában végezniük.

My 4 weeks long internship at Weltklasse is over. I enjoyed a lot that I could play a full time graphic designer. I didn't have to overexert myself, it came eaily - not the words in Danish to my mouth but the letters and the curves from my cursor. In the end my boss had a talk with me and practically I got 20 minutes compliment. I had never experienced such thing, at the end I almost cried. I got a book from the agency written by Martin Lindstrom, the marketing guru, called Buyology - it's a need on my bookshelf. I will get a reference which hopefully will help a lot in my job hunting. And I got a promise that they will give me an assignment for my exam in December-January - which can be anything within design, the school only defines the form and the frames. I think it will make the exam easier for me because we understood each other well during my internship even without words, merely on the language of design.
Finally I got a lot of positive thoughts and self-confidence. From now on I'm not afraid to say that I'm a very good graphic designer. One of their clients (not the easiest type) accepted one of my ideas. A full visual identity is designed to an other client, it's not presented yet but my colleagues liked it a lot. There was a third big project, the whole agency worked on it, so it's not only mine but if it will be accepted I can also be proud of it. I'm not posting pictures about it, maybe later.
In the meantime Sterling, the cheap flight company announced its bankruptcy. I had bought my flight ticket for the Christmas holiday from them, so I lost it (although my bank is trying with demurrer, let's see if I can get some money back). The funny thing is that I didn't really care about the 1600 DK I lost but it felt too bad that maybe I wouldn't be able to go home for Christmas. I didn't know it means such a lot. Finally I bought a new ticket at Malév (the Hungarian airlines company), of course the price was not affordable before Christmas Eve, but Santa promised he will wait a bit for me. Who knows, maybe the flight I should have originally taken had a serious technical problem and I survived this way. Let's hope Malév will keep on, otherwise I have to bike home.
But today in the morning I became really disappointed: I looked into the garbage container at the end of my street and there were quite a few paper boxes in it filled up with books. They were deep down in the bottom, so I only could reach a few of them. There were novels, old dictionaries, books on nature and birds... I simply don't understand why books have to end up this way.

KÖNYV!!!/BOOK!!!

Szombaton beugrottam a könyvtárba, hogy visszavigyek pár kikölcsönzött cédét, és csupa véletlenül észrevettem, hogy kiárusítást tartanak a régi könyvekből, minden darab 10 korona (potom pénz). Nosza, befurakodtam a turkálók közé, és valódi kincsekre akadtam - két körben, mert először csak 10 percem volt, mivel sietnem kellett dolgozni. De aztán szerencsére felhívott Zsolt, hogy nem futnánk-e össze a városban, így másodszor is a könyvtárban kötöttem ki, hogy még egyszer - ezúttal már kisebb tömegben - találjak néhány nélkülözhetetlen darabot. Zsolt se úszta meg könyvek nélkül.
És hogy mit találtam?

Last Saturday I stopped by the library to take back some borrowed CDs. I happened to notice that they sold out their old books, each of them were for 10 DK (it's almost nothing). So I pushed myself into the crowd and found some real treasures - in two rounds because first I only had 10 minutes since I had to go to work. But then fortunately Zsolt called me and asked if we could meet, so I ended up in the library again - this time in a smaller crowd - to find some neccessary books. So did Zsolt.
And what did I find?



Van, aki a csak a borítóra ránézve kitalálja, miről szól a könyv...? Igen, Arne Jacobsen munkásságáról, fókuszban a SAS Hotellel. Jacobsen zseni volt, bár festőnek készült, de apja tanácsára az ésszerűbbnek tűnő építészetet választotta végül. Az a fajta dizájner, amilyenből nem sok akad: a komplett épülettől az étkészletig, kerttől a függönymintáig bármit, mindent megtervezett úgy, hogy azok tökéletes összhangban vannak egymással. Van, aki nem szereti a stílusát, de Dánia részben még mindig az általa tervezett bútorokból él.

Is there anyone who can find out just by looking at the cover what this book is about...? Yes, it's about Arne Jacobsen and his works with focus on the SAS Hotel. Jacobsen was a genius, he wanted to be a painter but finally studied to be an architect which was more reasonable according to his father. He was a kind of designer which is not very common: he could design practically anything from a full building to a dinner set, from a garden to a curtain pattern with full harmony. Not everyone likes his style but Denmark still makes a good business on furniture designed by Jacobsen.





Azán ittvan egy könyv a mindennapi dán kultúrtörténetről, telis-tele képekkel. Megtudható többek közt, milyen mosóporokat és üdítő italokat fogyasztottak a dánok az évek során, de van itt áttekintés kozmetikumokról, telefonkönyv-borítókról és vonatjegyekről is. Ha tényleg itt akarom megvetni a lábam, sok tanulnivalóm van még, erre mutatott rá a pénteki eset is. A munkahelyem által kiírt, biciklis bukósisakot népszerűsítő kampány-pályázatra beérkezett munkákat kellett értékelnünk. Nekem tetszett az egyik pályamű, amiről a kollégám mosolyogva mondta, hogy pár éve már volt egy nagyon hasonló kampány, amiről én persze nem tudhattam. Szóval nem elég most nyitva tartani a szemem, és követni a reggeli idióta rádióműsorokat, a népszerű szappanoperákat és a divatos zenekarokat, de a közel- és távoli dán múltban is kotornom kell, hogy képben legyek.

Here it is a book about the Danish everyday culture history, full of pictures. It shows for example what kind of washing powder or drink were consumed by Danes during the years as well as cosmetics, phone book-covers and train tickets, etc. If I want to stay in this country I have to learn a lot. It happened last Friday that we had to evaluate some works in my working place which were sent for a competition of a campaign on using bicycle helmet. There was a work I liked but my colleague said that there had already been a very similar campaign in Denmark a couple of years ago which I didn't know. So I it's not enough to keep my eyes opened and to follow the idiot morning radio programs, the popular soap operas and the trendy music bands, but I have to dig in the past as well in order to be up-to-date.



Persze, hogy megakadt a szemem egy szép mesekönyvön, ami Leonardo életéről szól, és valójában egy olasz mű dán kiadása. Az illusztrációk gyönyörűek, nem bírtam volna ki, ha nem lehet az enyém.

Of course I noticed a beautiful fairy tale book about Leonardo's life which is actually a Danish edition of an Italian book. The illustrations are wonderful and I simply had to have it.





Aztán észrevettem egy olyan könyvet is, aminek a borítója nem mondott semmit, csak azt, hogy nagyon-nagyon régi. Belül rögtön egy régimódi Ex libris mosolygott rám, aztán még felbukkant itt-ott néhány tulajdonpecsét, miknek száma is alátámasztotta a könyv korát: 1948-ban adták ki. Mindig tiszteltem a nálam idősebb könyveket, de ez a darab még bájos is: 88 szösszenetet tartalmaz arról, hogy mit gondol a férfi a szerelemről...

Then I noticed a book which had a cover with no information but only with a very old looking. As I opened it the first thing I saw was an old-fashioned Ex libris and some other old stamps - no wonder, the book was published in 1948. I always respected books older than me but this one is even charming: it is about what men think about love, in 88 parts...



És végül, de nem utolsósorban egy szakácskönyv a dán konyháról. Amiről általánosságban sosem volt nagy véleményem, de lehet, hogy csak azért, mert nem úgy voltak elkészítve az általam kóstolt ételek, ahogy kell. Most azonban betűről betűre követhetem a "frikadeller" (kb. fasírt), az "æbleskiver" (almáspalacsinta ízű fánk), vagy a "ris á l'amande" (az elmaradhatatlan karácsonyi mandulás rizsdesszert) elkészítésének módját. De akad itt olyan meghökkentő név is, mint a "Brandende kærlighed" (lángoló szerelem), "Dansk gullasch" (hehehe, műanyag vállfa), "Gode ben" (jó lábak vagy jó csontok?) és az aranyos "Gammeldags kylling", ami régimódi csirke, és úgy indít a recept, hogy vegyünk egy nagy, frissen levágott csirkét (hahaha, azt már nem írja, honnan).
Bárcsak lenne sok időm , hogy kipróbáljam mindet (a csirke levágásától eltekintve)!

And last but not least I found a cookbook on Danish dishes. I have never had a particularly good opinion on Danish cuisine generally, maybe because the foods I tasted were not prepared as they should have been. But now I can follow letter by letter how to make "frikadeller" (meat ball) "æbleskiver" (tastes like pancake with apple) or "ris á l'amande" (the Christmas rice dessert with almond). It contains some surprising names like "Brandende kærlighed" (flaming love), "Dansk gullasch" (I can learn something :-) ), "Gode ben" (good legs or good bones?) and the lovely "Gammeldags kylling" which is old-fashioned chicken and the instructions start with: "take a big, freshly slaughtered chicken" (hehehe, but it doesn't say from where). I wish I could have a lot of time to try all the recipes (apart from slaughtering a chicken)!

❊ ❊ ❊ ❊ ❊

És végül némi mentegetőzés. Tudom, teljesen ésszerűtlen könyveket vásárolni a jelenlegi helyzetemben, hiszen legkésőbb jövő június végén ki kell költöznöm a lakásból, ahol csak addig lakhatok, amíg diák vagyok, tehát minek is szaporítom a vacakok számát. Meg aztán egyáltalán nem biztos, hogy találok rendes munkát, és maradhatok Dániában, akkor meg hogy viszek haza ennyi holmit? De mit csináljak, olyan szépek és jók ezek a könyvek, meg aztán igazi örömöt okoznak. Rászoktam, hogy akármilyen fáradt is vagyok, esténként fél órát olvassak lefekvás előtt - magyarul, angolul, dánul, mindegy, de mindhárom nyelv javításra, karbantartásra szorul. Aztán meg rég túlvagyok azon a 20 kilós határon, amit még repülővel hazavihetek, szóval már úgyis mindegy. A könyvek (és persze egyéb holmik) kéretlenül is megtalálnak: többször találtam már értékes könyveket pl. az utcán, lomtalanítás során. Ruhára nemigen költök, mert a biciklizős életmódomnak a praktikus, sportos öltözék felel meg leginkább, ezért az izgalmas blúzoknak, csinos szoknyáknak egy időre a búcsút mondtam. Hát akkor had legyen már ennyi örömöm, nem...?

And finaly some apology. I know it's comletely stupid to buy books in my situaton. I have to move out from this apartment latest time at the end of next June since I only may live here as long as I'm a student. And there is no guarantee I can find a normal job and stay in Denmark after that, so how to take all my things home? But what should I do when these books are so nice and useful? It became my habit to read half an hour every night before going to bed. It doesn't matter if I'm tired and it doesn't matter if I do it in Hungarian, English or Danish since all of them should be improved or kept on their level. I already overstepped the limit of 20 kg - which I can take by plane - a long time ago, so it doesn't matter anymore. Books (and other stuff) find me without an extra effort, anyway: it happened quite a few times that I found valuable books thrown out on the streets, so I had to save them. I don't really spend money on clothes because here I bike every day, so I said goodbye to beautiful blouses and exciting skirts. I don't have too much fun left, do I...?

Valami szép / Something nice

Aznap, mikor az előző bejegyzésem fotói készültek, szerencsére láttam valami szépet is: Ane megmutatta a régi, kötött takaróját. Hirtelen előtörtek boldog tinédzserkori emlékeim, mikor még a Music Television-t néztem és közben kötögettem... Most megint nagy kedvem támadt hozzá.

On that day when I took the photos to the previous post I fortunately saw something nice as well: Ane showed me her old, knitted blanket. I recalled my teenage memories when I was knitting happily while I was watching Music Television... Suddenly I felt like doing it again.

"Ryst og nyd!"

Odakinn még langyos őszi nap boldogítja a bicikliseket, de a boltokban máris beköszöntött a tél és a karácsony. Kedvencemben, a Søstrene Grenes-ben már egy bő hete. Ez egy olyan bolt, ahol sok hasznos és haszontalan holmit lehet kapni, viszonylag olcsón, háztartásom jelentős része onnan származik. De amit most láttam, az felülmúlta minden várakozásomat. Vagy inkább alul.
Az első képen néhány nisse látható, pajkos karácsonyi manók, akik borsot törnek az emberek orra alá, vagy épp kedveskednek, ahogy szeszélyük diktálja. De idén a gazdasági válság a nisse-népségre is kihat, vagyis egybeolvasztották őket a Valentin-nappal és a Húsvéttal - lásd a "love" feliratú szíveket és a nyuszikat a kezükben. Hiányolom a Halloween-tökös verziót.
De amit már nehezebb kommentálni, az a rázásra hóesést imitáló alkalmatosság, amit ezúttal Szűz Mária két, váltakozó fázisával díszítettek. Rögtön a kacsintós pénztárca jutott az eszembe. Ja, és a kedvcsináló felirat hozzá (bejegyzésem címe): "Rázd és élvezd!"

Some warm Autumn sunshine still makes bikers happy, but in the shops it's already Winter and of course Christmas. My favorite one, Søstrene Grenes started it about a week ago. It's a shop where you can buy a lot of useful and useless stuff for relatively cheap price, a big part of my household is from there. But what I've seen there now is beyond my imagination.
On the first pic there are some nisses, playful, naughty little creatures who tease or please people depending on their mood. But this year the financial crises effected them as well because they were melted with Valentine's day and Easter - look at the hearts with "love" and the bunnies in their hands. I only miss the Halloween-version.
But it is even harder to understand the gadget which has snowing inside if you shake it. This time you can buy it with Mary The Virgin's 2-phase portrait which changes for moving. It's good that she doesn't wink. And the appetizer note to it (the title of this post): "Shake and enjoy!"